A köszönés illemtana
Mindennapi életünkhöz hozzátartozik a köszönés. Köszönünk, ha belépünk valahová, köszönünk, ha találkozunk valakivel. A köszönés intelligencia kérdése is. De hogy illik köszönni?
A köszönésnek is megvan az illemtana.
Ha egy férfi és egy nő találkozik, akkor a férfi köszön előre. Ha a nő férfi társaságában van, akkor is először a nőnek kell köszönni, utána a férfinak.
Ha valaki megérkezik valahová, mindig az érkező köszön az ott lévőknek.
Először mindig a fiatalabb köszön az idősebbnek, a fiú a lánynak, a beosztott a felettesének.
A gyerekek eleinte „csókolom” -mal köszönnek az idősebbeknek, később rátérhetnek a „jó napot kívánok”-ra. Családban teljesen elfogadott a „szia” vagy a „csókolom”, ha csak valaki fel nem hatalmazza arra a fiatalabbat, hogy „szia”.
A gyerekek egymást között „sziáznak”, de számtalan köszönési forma elfogadott közöttük. Bemutatkozni is illik, ha egy ismeretlen társaságba kerülünk. A sorrend ugyanaz, mint a köszönésnél: először a fiatalabb mutatkozik be az idősebbnek, a férfi a nőnek, a fiú a lánynak. Bemutatkozásnál a teljes nevünket mondjuk, illetlen csak a keresztnevünket mondani.
Ha két ember magázódásról tegeződésre vált, a következőképpen történhet: mindig a nő mondja a férfinak, hogy tegeződjenek, az idősebb a fiatalnak. Az ma már természetes, hogy a közel azonos korosztályúak (főleg a fiatalabbak) ismeretlenül is tegeződnek.
Legközelebb a telefonálás illemtanáról lesz szó.
HASZNOSNAK TALÁLTAD EZT A CIKKET?
