Amikor az embernek fájdalmai vannak, akkor nem tud tisztán gondolkodni, és sokszor rögtön a fájdalomcsillapítókhoz nyúl.
 

Próbálkozz csak bármilyen észérvekkel, amikor valakinek pokoli fájdalmai vannak, semmire nem jut.
 

Ilyenkor az ember dühös, levert vagy akár őrjöngő őrült. Minél jobban fáj, minél tovább tart, annál inkább becsavarodik az ember, és a fájdalom pillanatában bármit megadna azért, hogy enyhüljenek szenvedései. Nincs ezzel semmi gond, ez így van összerakva, mint ahogyan abban sincs semmi kivetnivaló, hogy az ember törekszik különböző módszerek alkalmazásával enyhíteni szenvedésein. Ezt kívánja az élet. Az élet egyik célja a lehető legnagyobb mértékben elkerülni a fájdalmat.
 

Azonban ez a túlélési ösztön mára sajnos olyan fájdalomcsillapító módszerek alkalmazásában csúcsosodik ki, amelyek valójában csak még több fájdalmat és szenvedést jelentenek a használóra nézve. Ezek a különböző fájdalomcsillapító tabletták, amelyeket savanyú cukorka módjára habzsolja a modern ember, nem is sejtve a színfalak mögött húzódó végzetes folyamatokat.
 

Azt látjuk, hogy bölcs, ősz hajú professzorok elismerően bólogatnak egy képernyő előtt, ami éppen a legújabb fejlesztésű, intelligens fájdalomcsillapító működését mutatja. Ami kétszer olyan gyorsan szívódik fel, több óráig tart a hatása, és valahogyan a fájdalom forrásánál fejti ki a hatását. Láthatjuk, ahogyan a fehér, bátor, páncélos hatóanyagok megtalálják a pirosan izzó, gonosz gombócokat, majd diadalmas győzelmet aratnak. Mindenki mosolyog, mindenki boldog.
 

Ez a valóságban nem így van.
A fájdalmat valamilyen rendellenesség okozza.
Nem létezik intelligens fájdalomcsillapító, ami megtalálja a fájdalom forrását, mert ha így lenne, akkor nem pár óráig tartana a hatása.
 

Mit tesznek a fájdalomcsillapítók valójában?

A fájdalomcsillapítóknak az égvilágon semmi köze a fájdalom tényleges csillapításához. Az, hogy nem érzed a fájdalmat, és hogy megszűnt vagy csillapodott, közel sem ugyanaz. A fájdalomérzetért az idegrendszer a felelős. Az idegrendszer nem más, mint idegsejtek hosszú láncolata, ami behálózza az egész emberi testet. A fájdalomérzetet ezek az idegsejtek elektromos jelek formájában továbbítják az agyba, jelezve, hogy valahol baj van, és beavatkozás szükséges.

Ahogy bármilyen elektromos berendezés esetében is, ahhoz, hogy az elektromos jelek megfelelően eljussanak egyik pontból a másikba, vezetőre van szükség. Az emberi test esetében ez a vezető a víz és a só oldata. Ennek hiányában az elektromos jelek nem áramlanak, nincs kommunikáció a két pont között. Nos, a fájdalomcsillapítók mást sem csinálnak, mint megvonják az idegsejtek kommunikációjához szükséges sót és vizet, így azok kiszáradnak, eltompulnak, elcsendesülnek. Végül a fájdalomérzet nem jut el az agyba, így nem érezzük azt.
 

Kit érdekel, ha nem érzem a fájdalmat, nem igaz?

Sajnos a fájdalomcsillapítók olyan rendszer működését babrálják meg, amelyek súlyos következményekkel járnak. Hiszen az idegrendszernek nem csak az a feladata, hogy érezd a fájdalmat, hanem olyan elektromos jeleket is továbbítania kellene, ami a szívverés vagy egyéb fontos funkciók szabályzásáért felelős. Hangsúlyozom: nincs intelligens fájdalomcsillapító. Ha a fájdalomérzet nem ér célba, akkor mi a garancia, hogy a szívverésért felelős jel mindig célba ér? Így már érthető, hogy miért szerepel a fájdalomcsillapítók mellékhatásai között a szívritmuszavar és számos más szívbetegség. És most csak a szívműködést emeltem ki, ráadásul a szervezetbe jutó káros vegyszerek, adalékok hatásairól még csak nem is beszéltünk…
 

Ártalmatlan fájdalomcsillapítás

Ez nem azt jelenti, hogy a kínzó fájdalmakkal együtt kell élni. Az emberiség nem csak 100 éve szenved fájdalmaktól. Mióta ember él a Földön, azóta vannak fájdalmak is, ahogyan az elmúlt évezredek alatt bizonyított, sikeresen alkalmazott megannyi módszer, recept, eszköz a fájdalmak hatékony, ártalmatlan és tényleges csillapítására. Mint pl. azok a gyógynövények, amelyek a Mesterbalzsamban is találhatóak, és amelyek nem véletlenül kapták a „gyógy” elnevezést.