A szarkoidózis egy krónikus, gyulladásos betegség, melynek során a szervezetben apró, granulóma nevű gyulladásos csomók képződnek. Ezek a granulómák általában a tüdőben alakulnak ki, de más szervekben is előfordulhatnak, mint például a bőr, az ízületek, a szemek, a máj, a lép, a nyirokcsomók vagy a szív. A betegség pontos oka nem teljesen ismert, de feltételezések szerint genetikai, környezeti és immunrendszeri tényezők egyaránt szerepet játszhatnak a kialakulásában.
Az immunrendszer hibás működése vezethet ahhoz, hogy a szervezetben olyan idegen anyagok, például vírusok vagy baktériumok által okozott gyulladásokra reagál, amelyek normális esetben nem okoznának ilyen erős immunválaszt. Ennek eredményeként a szervezetben fokozott gyulladás alakul ki, és a granulómák keletkeznek.
A szarkoidózis tünetei változatosak lehetnek, és attól függnek, hogy mely szerveket érinti. Általános tünetek közé tartozhat a fáradtság, láz, fogyás, bőrkiütések, köhögés, nehézlégzés, mellkasi fájdalom, ízületi fájdalom, szemgyulladás vagy más szervi problémák.
A diagnózis felállítása rendszerint klinikai tünetek, fizikális vizsgálatok, laboratóriumi tesztek és képalkotó vizsgálatok alapján történik. Ezek közé tartozhatnak a mellkas röntgen vagy CT vizsgálatok, az angiotenzin konvertáló enzim (ACE) szint mérése a vérben (mely gyakran emelkedett szarkoidózis esetén), valamint szövettani mintavétel a granulómák kimutatására.
A szarkoidózis lefolyása változó lehet. Néhány beteg esetében a betegség tünetmentesen zajlik, és nem igényel kezelést, míg másoknál súlyosabb tünetek vagy szövődmények alakulhatnak ki, és kezelésre van szükség. A kezelés általában a tünetek enyhítésére, a gyulladás csökkentésére és a szövődmények megelőzésére irányulhat. Ehhez gyakran kortikoszteroidokat alkalmaznak, amelyek csökkentik az immunrendszer reakcióját.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a szarkoidózis kezelése és lefolyása minden beteg esetében eltérő lehet, és számos tényezőtől függ, beleértve a betegség súlyosságát, az érintett szerveket és az egyéni választ a kezelésekre. Ezért kiemelten fontos a betegek rendszeres orvosi ellenőrzése és kezelése, hogy a lehető legjobb eredményeket érjék el és minimalizálják a szövődmények kockázatát.