Talán senkit nem kell meggyőzni arról, hogy miért érdemes magunk készíteni lekvárokat, befőtteket.
 

Egyrészt olcsóbbak, mint bolti társaik, ugyanakkor sokkal egészségesebbek, mert nincs bennük se szalicil, se nátrium-benzoát, se semmiféle tartósító.
 

A magyarázata ennek az, hogy nem a tartósítószerek miatt állnak el a befőttek, hanem az eljárásnak köszönhetően.
 

Az eljárás legfontosabb elemei:

Először is egészséges és tiszta gyümölcs. Nem helyes, hogy a sérült, fonnyadt gyümölcsre azt mondjuk: „lekvárnak, befőttnek jó lesz!” A befőzéshez is csak egészséges, ép gyümölcsöket válasszunk! A másik fontos dolog az üvegek tisztasága. Tehát alaposan mossuk ki forró vízzel az üvegeket, és fordítsuk szájjal lefelé, míg megszáradnak, soha ne töröljük! Tegyük fel a fazekat a tűzhelyre, és a forró lobogó vízbe tegyük bele a gyümölcsöt. Egyszerre csak kis mennyiséget, hogy ki tudjuk gyorsan szedni, mielőtt „szétesik” a gyümölcs.  Tehát a forró vízbe csak pár percre tegyük bele a gyümölcsöket, s forrón már szedhetjük is az üvegekbe. Aki cukor nélkül szeretné, de azért vágyik az édes ízre, bármilyen természetes édesítőt tehet bele (nyírfacukor, eritrit). Ha a gyümölcsöket beleszedtük az üvegekbe, zárjuk le a csavaros kupakokkal.

Vigyázzunk, hogy lezárás előtt ne maradjon gyümölcsdarab vagy –rost az üveg száján, mert ezek megakadályozzák a légmentes záródást. Majd állítsuk fejre az üvegeket, de csak néhány percig, addig, míg vákuum keletkezik. Ezután száraz dunsztba tesszük, 2 nap múlva kiszedjük, és már mehet is a spájzba.
 

Azt azért tudni kell, hogy a befőttek minél tovább állnak, annál többet veszítenek értékes összetevőikből. Tehát csak annyit tegyünk el mindenből, amit a család el is fogyaszt télen. De ha marad, nem baj, a kulináris élvezet is remek dolog!

Hamarosan megnézzük, hogy lekvárt hogyan főzhetünk és tehetünk el télire a lehető legegyszerűbben.