A kullancsok a fűben, az alacsony bokrok ágain tanyáznak, és az éppen arra sétáló emberekbe, állatokba kapaszkodnak bele. 
 

A magas páratartalmú környezet, a magas fű a kedvencük. Leginkább a gyerekek az „áldozataik”. A kullancs megérzi az áldozat szagát és melegét, és támad.
 

A vérszívók közül a nőstény jelenti a veszélyt.  Mivel nem szereti a fényt, elbújik a ruha alá, kedvenc „búvóhelye” a törzs, a térdhajlat, a hónalj, a hajas fejbőr. Nagyon furfangos, mert a bőrbe előzetes érzéstelenítés után szúrja be az ormányát, szinte nem is érezzük. Csak később kezd el viszketni. 
 

Tehát feltétlenül vizsgáljuk át a családtagjainkat, magunkat, hogy nincs-e bennünk kullancs egy-egy kirándulás után. Tudjuk, hogy súlyos betegséget is terjeszthetnek. Tehát minél hamarabb távolítsuk el! A kullancs minél több időt tölt a testben, annál veszélyesebb.  Az eltávolítása történhet körömmel, csipesszel, van kimondottan kullancs-eltávolító csipesz is. Vigyázzunk, hogy szét ne nyomjuk a potrohát! Krémmel, olajjal bekenni nem szabad! Nem baj, ha az ormánya beleszakad, előbb – utóbb kilökődik. Az eltávolítás után kenjük be az érintett testfelületet valamilyen bőrnyugtató krémmel.  
 

Hazánkban elsősorban a Dunántúli – és az Északi - középhegység a legveszélyeztetettebb vidék, de egyre nő a fertőző területek száma.
 

 

Az ősz beköszöntével az immunrendszer erősítése ismét nagy szerepet kap. Fel kell készíteni a szervezetet a kórokozókkal elleni védelemre, aminek az egyik legrégebbi formája a gyógyteák fogyasztása.

Megosztás