A lisztérzékenység egyik kiváltója a kalászos gabonafélékben lévő egyik fehérjecsoport, a gliadin.
 

A betegség emésztőrendszeri panaszokat és súlyos tápanyag-felszívódási zavarokat okoz.
 

Feltűnően gyakoribb cukorbeteg gyerekek körében. A betegek túlnyomó többsége (70%) nő.
 

A betegek száma az utóbbi időben enyhe emelkedést mutat, ami adódhat abból, hogy a betegség megismerésével és a diagnosztikai módszerek tökéletesedésével egyre több esetet ismernek fel. Legfontosabb következményei az alultápláltság, az ásványi anyag-és vitaminhiány, és ennek következtében különböző betegségek (pl. vérszegénység, csontritkulás) kialakulása.
 

A lisztérzékenység alapvetően örökletes, kialakulásában azonban környezeti tényezők is szerepet játszhatnak, melyek közül a legfontosabb, hogy a táplálékkal glutén, pontosabban annak egyik formája, gliadin kerül a szervezetbe. A glutén a búza, az árpa, a rozs és a zab magjában található gliadinból és gluteninből álló fehérjekeverék.

A cöliákia legjellegzetesebb tünetei a hasmenés, a kóros fogyás és a gyengeség.
 

A panaszok többnyire 14-18 hónapos korban, legkésőbb 3-5 éves korig, a lisztes táplálék bevezetését követően kezdődnek. A gyerekek étvágytalanná válnak, hánynak, hasuk jellegzetesen előredomborodik a fokozott bélgáz-képződés, a béltartalom nagy mennyisége és a hasfal izomzatának ernyedtsége miatt.

Az ilyen gyerekek kedvetlenek, nyűgösek, ingerlékenyek, nem játszanak, figyelmüket nehéz lekötni. Fáradtak, kimerültek, szívesebben fekszenek. A betegség kezelése lényegében a gluténmentes diéta szigorú betartása. Az étrendből el kell hagyni minden olyan ételt, amely búzát, árpát, zabot vagy rozsot tartalmaz. Fontos, hogy lisztes, illetve glutén-tartalmú ételeket akkor sem szabad fogyasztani, ha azokban csak nyomokban található gliadin!

Gyógyítani egyelőre nem tudják. Diétával jól kordában tartható, de ezt egész életen át kell tartani.