A Csipkebogyó népies neve:
Csipkerózsa, gyepűrózsa, vadrózsa, bicskefa, ebrózsa termése: csipkebogyó, csipke, csitkenye, hecsedli.
A Csipkebogyó leírása:
A Rosa canina, közismert nevén a vadrózsa vagy csipkebogyó, az rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó évelő cserje, amely Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában őshonos. A növényt gyakran természetes környezetben, erdőkben, réteken, cserjésekben és bokrokon találhatjuk meg. A csipkebogyó jellegzetes tulajdonsága a tövises szárai és a páratlan számban levő levelei. Virágai általában rózsaszínűek vagy fehérek, és kelyhükön sok apró, sárga porzós virág található. A virágokat általában illatos aromája miatt kedvelik a kertészek.
A Rosa canina népszerűségét részben gyümölcse, a csipke termése miatt is nyeri. Ezek az apró, piros csipkék ősszel érnek meg, és rendkívül gazdag C-vitaminban, valamint egyéb tápanyagokban, például A- és E-vitaminban. Emiatt a csipke gyümölcsöt hagyományosan használták tea készítésére és gyógyászati célokra. A csipkebogyó termése mellett a növény más részei is hasznosak lehetnek. A leveleket például gyógynövényként használják, különösen a hagyományos gyógyászatban, ahol például teaszűrőként vagy tonizáló szerként alkalmazzák őket.
A Csipkebogyó felhasználása:
A csipkebogyó gyenge vizelethajtású és enyhe hashajtó hatású. A gyümölcssavak és a pektin fokozzák a hatást, terápiás célokra azonban nem alkalmazható kielégítő eredménnyel. Kellemes, édes-savanykás íze miatt a drog élvezeti teaként, vagy ízjavító hatása miatt gyógynövény-keverékekben használható. A csipkebogyómag húgyhólyag- és vesebántalmak, különösen vesekő esetén alternatív gyógymódként alkalmazható. A vitaminban gazdag friss gyümölcshúsból lekvár és gyümölcslé készíthető, illetve vitaminkészítmények alapanyagául szolgálhat.
Sokrétű felhasználását az is bizonyítja, hogy teát, szirupot, lekvárt is csinálnak belőle, bár elkészítése igen munkás, miután bogyóban lévő apró szőröktől csak szőrszitán való átnyomással szabadulhatunk meg.
Már az ókori népek is felismerték gyógyító hatását, főként a sorvadásos betegségek ellen. A C-vitamin fokozza a szervezet ellenálló-képességét, a flavonoidok gyulladásgátló és antibiotikus immunerősítő hatást fejtenek ki, a pektinek pedig segítik az emésztést. A bogyóból készített gyógytea influenzás időszakban, meghűléses megbetegedések idején rendszeresen fogyasztandó. Ismeretes gyógyhatása vese- és hólyagbántalmakra, bélhurut és hörghurut esetén. Emésztést javító hatása közismert, gyenge vizelethajtó tulajdonságú. A csipkebogyó készítmények jól használhatók erősítő, üdítő és élvezeti célokra is. Ízjavító hatása miatt gyógynövény-keverékekben, gyümölcs-teákban széles körben alkalmazzák.
A Csipkebogyó hatóanyagai:
A gyepűrózsa bogyója a C-vitaminon kívül számos olyan anyagot tartalmaz, amelyet az emberi szervezet kiválóan tud hasznosítani: pektin, flavonoidok, cukor, alma- és citromsav, cseranyag, A vitamin.
Hogyan gyűjtsük a Csipkebogyó gyógynövényt?
A növény gyógyászati célokra használt termését szeptember környékén gyűjtik. A csipkebogyó drogja kétféle alakban kerül kereskedelembe, szárítva és szőreitől, magvaitól megtisztítva “csipkehúsként”.
< Vissza a gyógynövény határozóhoz
