Több neve is van az árnikának. Latin néven arnica montana, de sokan ismerik kappanőr, angyalitalgyökér, anyagyökér, árnyékfű, hájvirág, luciánfű, márafű, lúgfű, olasz utifű, vagy akár szent jános virága néven is.
Az árnikának a földben maradó, vízszintes vagy akár tovanövő szára van amit tőkének szoktak nevezni. Ez a tőke 10 cm hosszú és 6-8 mm sárgás-barna színű, a belseje pedig fehér. Az alsó oldalából kis, apró fonálképű gyökerek indulnak ki.
A földben található tőkéből indul ki a felálló 30 és 60 cm közötti valamint 4-8 mm közötti szár. Ez sajnos az egynyári és őszi levelekkel együtt elszárad. A szára kissé szőrös. A levelei a száron kettesével szemben állnak egymással, a legalsó két levélpár pedig eléggé sűrűn áll egymás fölött, így pedig tőállású levélrózsát alkotnak.
A száron még található néhány levélpár még. A levelek hosszúkásak, tojás illetve lándzsaalakúak. A tőlevelek nagyjából 8-10 cm hosszúak, de ritka esetben akár 20 cm is lehet. A virágai sárgák. A szár csúcsán egyetlen nagy és sárga virágfej található. A virágfej nagyjából 6-7 cm átmérőjű lehet. Kívül zöld levelekkel van körülvéve. Ez arra való, hogy védje a fejletlen virágot, amikor még bimbó korban van. Egyébként az árnika június és július hónapban virágzik.
Nagyon fontos az is, hogy hol is lehet megtalálni ezt a csodás gyógynövényt. Az árnika főleg a nyirkos és lápos réteken található meg a legtöbbet. A mésztalajon nem képes kinőni. Hazánkban az északkeleti valamint az erdélyi havasokon található meg. Szórványosan előfordulhat az ország nyugati részén is.
Nagyon fontos az is, hogy milyen gyógyhatásai vannak. Az árnikának eléggé sajátos, erős, de egyáltalán nem kellemetlen szaga van. Az íze csípős és keserű. Egy sajátságos keserű anyagot tartalmaz amit arnicinnek neveznek. Található még benne ezenkívül illanó olaj és gyantanemű anyag is. Az árnikát régen jobban használták a gyógyászatban mint ma. Régebben alkalmazták belső illetve külső problémák ellen is. Napjainkban már belsőleg nem használják csakis külsőleg. A virágából készült tinktúra még manapság is nagy kincsnek számít. Nagyszerű borogatás illetve bedörzsölve is hatásos. A gyógyfűkereskedelemben leginkább a virágait keresik, a leveleit pedig csak ritkábban használják.
A virága nagyszerű gyulladáscsökkentő hatással bír. Képes az ödémásodást is csökkenteni. Nagyszerű fájdalomcsillapító hatású is és serkenti a keringést is. Kifejezetten ajánlott rovarcsípésekre is. Egyes mozgásszervi problémák ellen is bevethető. Balesetből származó izom illetve ízületi fájdalom esetén is nagyon jól jöhet. Ilyen egy rándulás, ficam, húzódás, zúzódás és vérömleny. Igaz már említettük, hogy nem használják belsőleg azonban régebben gyógyteaként alkalmazták. Nem ajánlott a belső használata. Az alkoholos kivonat mellett készíthető belőle olajos kivonat, kenőcs is.
A hatóanyagairól is érdemes néhány szót ejteni. A friss növényben sokkal több az illóolaj mint a szárazban, de ez egyértelmű. Található benne arnicin, csersav, kékgyanta, jegeces zsír és viasz is. A gyökerében még talűlható 10% inulin is.
Az árnika gyökerét és tőkéjét tavasszal és ősszel szokták kiásni. A kiásott tőkéket meg kell tisztítani és egy jó napos helyen megszárítják. Amikor megszáradt annyira, hogy könnyedén eltörik, akkor szokták becsomagolni. A virágait június és júliusban szokták szedni. A szedés a derültebb időben ajánlott a harmat felszáradása után. Az esetleges megrágott vagy sérült virágokat nem szabad leszedni. Ha esetleg a virágokat szeded le, akkor az egész virágfejet szedd le. A leszedett virágokat minél hamarabb meg kell szárítani. Nagyjából 5 kg friss virágból 1 kg száraz virág lesz. A virágokat még a szárítás előtt ki lehet tépni a fejecskékből és külön is meg lehet szárítani. Az árnika virágait elég könnyedén össze lehet téveszteni más fészkes virágú növényekkel. Ilyen lehet a festő pipitére, valamint a körömvirágával is.
Végezetül érdemes még megemlíteni a mellékhatásait is. Néhány embernél okozhat viszkető bőrkiütést a külsőleg való alkalmazás. Allergiás bőrpanaszok is előfordulhatnak valamint ritka esetekben nyálkahártyapanaszok is előfordulhatnak. Persze az ilyen problémák mögött gyakran a nem megfelelő adagolás áll. A fészkesvirágzatúakkal szembeni allergia esetén akár keresztallergia is előfordulhat. Ha nagyon hosszú ideig alkalmazod, akkor akár ödémás dermatitisz is kialakulhat. Már említettük, hogy belsőleg nem szabad fogyasztani, viszont tudnod kell, hogy mérgezés léphet fel ha belsőleg fogyasztod. Fejfájást okozhat valamint légzési nehézségeket is. Tehát a külső használatról mindenképpen mondj le. Mindenkinek, tehát gyermekeknek, terhes és szoptató nőknek is csakis külsőleg szabad alkalmazni.
Reméljük sok új illetve információt megtudtál erről a csodás gyógynövényről. Mint minden gyógynövénynél ezt is mértékkel fel használni és úgy hozza meg a hatását. Ha tetszett a cikk, akkor oszd meg az ismerőseiddel.
