Az izsóp gyógyhatásainak köszönhetően a népgyógyászatban hasonló felhasználási módokkal rendelkezik a zsályához!
Az Izsóp, közönséges népies neve:
Izsópfű, kerti izsóp.
Az Izsóp közönséges elírása:
A Hyssopus officinalis, vagy közismert nevén közönséges izsóp, egy gyógynövény, amely az ajakosvirágúak (Lamiaceae) családjába tartozik. Ez a kis, örökzöld cserje eredetileg a mediterrán térségben őshonos, de ma már más kontinenseken is megtalálható, mivel sok helyen kerti dísznövényként vagy gyógynövényként termesztik.
Megjelenés: A közönséges izsóp kis cserje, általában 30-60 cm magasra nő, de vannak fajták, amelyek magasabbra is megnőnek. Sűrű, fásodó szárakkal rendelkezik, amelyeket apró, zöld vagy kékeszöld levelek borítanak. A levelek apróak, keskenyek, tűszerűek, és erős aromájuk van.
Virágzat: A Hyssopus officinalis virágzata egyenes száron csúcsos fürtben helyezkedik el. A virágok kicsik, általában kék vagy lila színűek, néha fehérek is lehetnek. A virágzatok rendkívül vonzóak és vonzzák a méheket és más beporzó rovarokat.
Illat és íz: Az izsóp rendkívül aromás növény, amelynek illata és íze friss és fűszeres. A levelek és a virágok erőteljes, mentolos vagy borókára emlékeztető illatot árasztanak.
Élettani hatások: A közönséges izsóp hagyományosan sokféle egészségügyi probléma kezelésére használták, beleértve a légzőrendszeri megbetegedéseket, például köhögést és asztmát. A növény antimikrobiális, gyulladáscsökkentő és antioxidáns tulajdonságokkal rendelkezik.
Izsóp, közönséges felhasználása:
Az izsópot használhatod fogínygyulladásra is! Az izsópot a népi gyógyászatban a zsályával megegyező módon használják, így pl.: rekedtség, garat- és fogínygyulladás esetén toroköblögetésre, belsőleg pedig a túlzott izzadás csökkentésére. A drogot elvétve alkalmazzák köhögés és bélhurut kezelésére is. A háztartásokban és a likőriparban fűszerként szerepel. Teakeverékekben ízjavítóként max. 5% megengedett, nem ajánlott azonban nagyobb adagok hosszú távú alkalmazása, az illóolaj használata pedig különösen nem.
Tea: A teáskanálnyi szárított és összevágott izsópfüvet 3 dl vízben felforralunk, majd 10 perc után leszűrünk. Gyomor- és bélpanaszokra fogyasszuk.
Fűszerként: Előszeretettel használják sültekhez, salátákhoz és túróhoz ízesítőként.
Közismert jó köhögéscsillapító, vizelethajtó és étvágygerjesztő hatása, de alkalmazzák izzadáscsökkentőként is. Toroköblögető szerként rekedtség, fogíny és torokgyulladás kezelésére használják. Hörghurutos bántalmak esetén is ajánlott fogyasztása. Száraz köhögés esetén gyakran használják gargarizálásra.
Az izsóp házilag is könnyedén termeszthető, legyen szó akár erkélyen lévő balkon ládáról vagy kiskertekről. Abban az esetben ha cserépben vagy ládában neveljük, akkor nem kell meglepődni azon, hogy a méretei ezekhez mérten arányosan kisebb lesz. Szaporítása történhet magról, palántázással vagy tőosztással is. Általában márciusban ültetik, palántázni pedig április végén szokták. Talajt tekintve nem igazán igényes, azonban azt érdemes tudni, hogy kedveli a meszes, napsütötte területeket.
Az Izsóp, közönséges hatóanyagai:
Illóolaj, fő alkotóeleme a pinokámfon: flavonoidok, ajakosokra jellemző cseranyagok, mint a rozmaringsav, marrubin és más diterpén keserűanyagok.
Hogyan gyűjtsük az Izsóp, közönséges gyógynövényt?
A növény virágzó leveles hajtásainak felső részét kell szedni. Július-augusztusban virágzik. Évente kétszer aratható.
Klinikai teszt megnézése (eredeti nyelven)
