A len egy sokféle felhasználási lehetőséggel, valamint jótékony hatásokkal rendelkező növény.
A Len népies neve:
Kultúrlen, termesztett len, házi len.
A Len leírása:
A len (Linum usitatissimum) egy évelő növény, melynek hosszú története és sokoldalú felhasználása van. Az egyik legrégebben ismert termesztett növény, melyet már az ókori Egyiptomban is használtak textíliák, élelmiszerek és gyógyszerek előállítására.
A len növény magassága általában 60 és 90 centiméter között változik, és vékony, szálkás szárral rendelkezik. Széles körben termesztik a világon, különösen a mérsékelt égövi területeken. A lennek két fő típusa van: a díszlen, amelyet dísznövényként termesztenek, valamint az ipari len, amelyet textil- és olajtermelésre használnak.
Az ipari len kultiválása elsősorban a rostok és az olaj előállítására irányul. A növény magjából hidegen sajtolással lenolajat nyernek ki, mely fontos táplálkozási és ipari célra is felhasználható. A lenrostok pedig hosszú, erős és rugalmas rostokból állnak, melyeket textíliák, papír és szigetelőanyagok készítésére használnak.
A Len felhasználása:
A magokat nyálkatartalmuk miatt elsősorban hashajtó szerként használják. A magok duzzasztása térfogatnövelést eredményez a bélben, és nyomást gyakorol a bélfalra, amely serkenti a bélperisztaltikát, és meggyorsítja a béltartalom áthaladását. A drogot az emésztőrendszer gyulladásos folyamatainál és a légúti hurutoknál irritációcsökkentésre használják. Belső felhasználáshoz a magoknak frissnek kell lenniük, mert az olaj gyorsan avasodik. Mivel a nyálka a maghéjban termelődik, a zsíros olaj miatti magas kalóriaterhelés elkerülése érdekében a magok egészben vagy csak finoman roppantva fogyaszthatók.
A felszabaduló hidrogén-cianid okozta mérgezéstől még hosszú ideig történő alkalmazáskor sem kell tartani.
A lenmagőrleményt vagy az olajnyerés során visszamaradt présmaradványt mirigyduzzanatok és fekélyek kezelésére alkalmas borogatómasszának használják fel. A többszörösen telítetlen zsírsavakban gazdag olaj élelmiszerként és bőrbetegségek kezelésére szolgáló kenőcsben is használatos. Korábban meszes vízzel keverve lenolajkence néven forgalmazták, gyorsan száradó tulajdonsága miatt főként ipari célokra. A rostokat textíliák szövésére, illetve sebészeti, nem felszívódó varratok előállítására használják. Újabban a lignánglikozidok a daganatos betegségek megelőzésében váltak jelentőssé. A homeopátia szénanátha és vizelési inger kezelésére használja.
Tea:
a) Két evőkanál frissen összetört lenmagot tegyünk 3 dl hideg vízbe, majd hagyjuk 20-25 percig duzzadni. Ezt követően kissé melegítsük fel, majd szűrjük le. Székrekedés esetén kortyonként fogyasszuk.
b) Az aprítatlan lenmagokat sok folyadékkal, legalább tízszeres hígításban alkalmazva vegyünk be. A hatás 12 óra elteltével jelentkezik.
Borogatás: 3-6 evőkanál frissen összetört lenmagot tegyünk mullzsákocskába, forrázzuk le, és tegyük a beteg testrészre bőrfekélyek, furunkulusok esetén.
Hidegen sajtolt lenolaj: Bioélelmiszer boltokban beszerezhető. Hideg ételek, saláták ízesítésére használható.
Ajánlott mennyiség: 1-2 evőkanál.
A lenmagot bélrenyheség, bélmegbetegedések és székrekedés esetén az emésztés szabályozására használják. Székrekedés esetén a lenmag hatását úgy fejti ki, hogy a bélben megduzzad, ezáltal tágulási inger lép fel, mely serkenti a vastagbélben a perisztaltikát. Nyákkészítmények formájában gyomor- és bélmegbetegedések kezelésére alkalmazzák. Linolénsav tartalmának szerepe van az érelmeszesedés kialakulásának megelőzésében. Az a feltevés, miszerint kéksav-tartalma miatt nagy mennyiségben történő fogyasztása mérgezést okozhat, eleddig megalapozatlannak tűnik. A lenmagpogácsát és a porított magot meleg borogatásként alkalmazva kelések és furunkulusok kezelésére használják.
A Len hatóanyagai:
Max 10% nyálkaanyag, max. 40% zsíros olaj benne linol, linolén- és olajsav gliceridjei; a hidrogén-cianidot felszabadító linusztatin és neolinusztatin glikozid, lignán-glikozidok, fehérjék.
Klinikai teszt megnézése (eredeti nyelven)
