A klausztrofóbia azért alakul ki, mert az elménk összefüggésbe hozza a szűk helyet a veszéllyel.

Ennek leggyakoribb oka az lehet, hogy a beteg régebben (akár gyerekkorában) valahova beszorult, beragadt, esetleg bezárták. Később ez klausztrofóbiában nyilvánulhat meg.
 

Ez lényegében egy önvédelmi mechanizmus, ösztönös életben maradásra való törekvés. Ha a bezártságtól való félelem már túl megy az észszerűség határán, akkor már nem egészséges. Akkor beszélünk valódi klausztrofóbiáról, ha olyan helyen is jelentkezik, ahol indokolatlan a félelem, pl. liftben, alagútban, szaunában. A klausztrofóbiások sok esetben nem magától a helytől félnek, hanem attól, hogy mi történne velük, ha huzamosabb ideig ott kellene maradniuk, és nem tudnának onnan kijönni. A leggyakoribb tünet a fulladás, ugyanis a bezárt ember attól fél, hogy előbb-utóbb elfogy a levegője. Súlyosabb esetekben pánikroham is bekövetkezhet.

Ha klausztrofóbiában szenvedünk, a legjobb, ha választ találunk arra, hogy melyik emlékünk köthető össze azzal a hellyel, ami ezt kiváltja. Nem árt pontosítani, hogy mitől is félünk valójában. Ha ezekre megtaláljuk a választ, akkor talán nem fogunk annyira félni. Próbáljunk meg lazítani, relaxálni egy ilyen helyzetben.

Ezek lehetnek a klausztrofóbia tünetei:

- Zavartság érzete és dezorientáció
- Fülzúgás kialakulása
- Teljes félelem
- Kiszáradt száj
- Bágyadtság
- Szédülés és fejfájás
- Szorító érzés a mellkasban
- Fojtogató érzés
- Nehéz légzés és légszomj
- Hidegrázás
- Izzadás és remegés
 

Több módszerrel is meg lehet szabadulni a klausztrofóbiától. Létezik kognitív viselkedési terápia de vannak különböző relaxációs gyakorlatok is. Érdemes meditálni, mély lélegzetet kell venni. Amikor jön az inger, a félelem és a többi tünet, akkor kell megtanulni relaxálni.