- A porckorongsérv tünetei
- A porckorongsérv megelőzéseA porckorongsérv egy olyan állapot, amikor az intervertebralis lemez, ami a gerinc csigolyái között található, kiboltosul vagy kitüremkedik, és nyomást gyakorol az idegekre vagy az agyvelőre.
Ez többféle tünetet okozhat, amelyek súlyossága és jellege attól függ, hogy hol helyezkedik el a sérült lemez és mekkora nyomást gyakorol az idegekre.
Derékfájás: Az egyik leggyakoribb tünet a derékfájás, ami az érintett területen jelentkezik. A fájdalom lehet enyhe vagy súlyos, és általában az érintett csigolyaszint fölötti területre lokalizálódik.
Sugárzó fájdalom: A porckorongsérv okozhat olyan fájdalmat, ami a gerincvelőből vagy az idegekből ered, és más testrészekbe sugárzik. Például, ha az alsó hát alsó részén található porckorongsérv nyomást gyakorol az ischiadicus ideg (ülőideg), a fájdalom átterjedhet az alsó háton, a faron, az alsó végtagon és a lábujjakon is.
Gyengeség és zsibbadás: A porckorongsérv nyomást gyakorolhat az idegekre, ami gyengeséget és zsibbadást okozhat az érintett testrészben. Ez leggyakrabban az alsó végtagokra, például a lábakra és a lábujjakra terjedően jelentkezik.
Reflexzavarok: A porckorongsérv befolyásolhatja az érzékelést és a reflexeket is. Bizonyos esetekben csökkenhetnek vagy hiányozhatnak a reflexek az érintett területen.
Mozgáskorlátozottság: Az erős fájdalom és az idegekre gyakorolt nyomás miatt a porckorongsérv korlátozhatja a mozgást és a normális tevékenységek végzését, például a járást, a hajlítást és a felemelést.
Egyéb tünetek: Egyes esetekben a porckorongsérv más tüneteket is okozhat, például érzékenység változásait az érintett területen, izomgörcsöket, fejfájást vagy általános rossz közérzetet.
A tünetek jelenléte, főleg abban az esetben ha egyszerre több is jelentkezik, porckorongsérv jelenlétére utal.
A porckorongsérv azonosítása szakorvosi vizsgálattal történik, és általában több lépésből állhat.
Anamnézis: Az orvos először kikérdezi a beteget a panaszairól, a tüneteiről, az előzőleg tapasztalt fájdalomról vagy sérülésekről, valamint az általános egészségi állapotáról. Az anamnézis segíthet az orvosnak azonosítani azokat a tényezőket, amelyek hozzájárulhatnak a porckorongsérv kialakulásához.
Fizikális vizsgálat: Az orvos megvizsgálja a beteget, különös tekintettel a gerinc és az érintett területek állapotára. Megfigyeli az esetleges mozgáskorlátozottságot, az izomgyengeséget, az érzékenység változásait és az esetleges reflexzavarokat.
Képalkotó vizsgálatok: Az orvos rendelhet röntgen-, MRI- (mágneses rezonancia) vagy CT-vizsgálatot (számítógépes tomográfia), hogy részletesebb képet kapjon a gerinc állapotáról és az esetleges porckorongsérvről. Az MRI általában a leggyakrabban használt képalkotó vizsgálat a porckorongsérv diagnosztizálására, mivel részletes képet ad a gerinc struktúráiról, beleértve a porckorongokat és az idegeket is.
Elektrodiagnosztikai vizsgálatok: Bizonyos esetekben az orvos elektrodiagnosztikai vizsgálatokat is elvégezhet, például az idegvezetési vizsgálatot vagy az EMG-t (elektromiográfia), hogy megvizsgálja az idegek vezetési sebességét és az izmok aktivitását, ami segíthet az idegkárosodás azonosításában.
Provokációs tesztek: Az orvos speciális provokációs teszteket is elvégezhet, amelyek során a beteg különböző mozgásokat hajt végre vagy bizonyos területeken nyomást gyakorolnak, hogy provokálják a tüneteket és megerősítsék a porckorongsérv jelenlétét.