A csalán csípése viszketést okozhat, azonban  ezek akár jótékony hatással is lehetnek.

A csalánt elsősorban a bőr, az izmok és az ízületek túlérzékenységi jelenségeinél alkalmazzák, főleg húgysavlerakodás esetén.

A 16. század füveskönyvei a csalánt főleg vízkór elleni szerként írják le. Már az ókori görögök is (pl. Hippokratész) különösen a növény vizelethajtó hatását emelik ki. Intenzív hatása miatt a homeopátiában is alkalmazzák bőrkiütésekre, enyhe égési sérülésekre és napégésre. Őstinktúraként reuma és köszvény ellen is felhasználható a növény.
 

A csalán bővelkedik ásványi anyagokban és nyomelemekben (főleg vas), vitaminokban (C-, B2-, K1-),flavonoidokban, illóolajakban, keserűanyagokban és fehérjében.

A számos hatóanyag miatt a csalán nagyon széles körben alkalmazható mind belsőleg, mind külsőleg!

Alkalmazási területei:

- A káros anyagok kivezetése az anyagcsere serkentésével, tavaszi kúraként salaktalanításra valamint vér- és vesetisztításra.

- A csalán nagyon jó növényi vasforrás, és nagyon sok klorofillt is tartalmaz.

- Köszvényre.

- Fekélyek kezelésére (gyomor, bél, száj, ajak).

- Gyomorgörcsökre, gyomorhurutra.

- Aranyérre.

- Vércukorszintet csökkentő hatása van.

- Prosztata- és húgyúti panaszokra.

- Samponok összetevőjeként zsíros fejbőrre és korpára.

- Keringési zavarokra.

- Az izmok és az ízületek reumatikus megbetegedéseire.

- Bőrproblémákra: ekcémára, viszkető és/vagy allergiás panaszokra, csalánkiütések, kelések.

- Máj- és epehólyag-problémákra.

- Emésztési panaszokra, pl. székrekedés, hasmenés, teltségérzet, puffadás.

- A légzőszervek hurutjára, asztmára, tüdőtuberkulózisra, mellhártya- és tüdőgyulladásra.

- Hajtinktúraként a hajnövekedés serkentésére.

A csalán alkalmazása mellett figyelni kell az elegendő folyadékfogyasztásra, igyunk naponta legalább 3 liter szénsavmentes vizet.