A csipkebogyó lényegében a vadrózsa (ál)termése. Erdőszélen, cserjésekben gyakran találkozunk vele.
 

Valóban, a csipkebogyónak a C-vitamin-tartalma nagyon magas, jóval nagyobb, mint a citromé. De A-, B1-, B2-, P- és K-vitamin is található benne.

Hörghurutra, lázra is kiváló, de vese-és húgyúti problémákra is alkalmazható gyulladáscsökkentőként. Enyhe vízhajtó hatással rendelkezik. Erősíti az érfalakat, gyorsíja a vér áramlását. A C-vitamin ezen kívül fontos szerepet játszik a vas felszívódásában is.

 

A csipkehús kedvezően hat a cukorbetegségre, szabályozza a vércukorszintet. Immunerősítő hatása van, különösen stressz oldására kiváló, dohányosoknak is ajánlott azért, mert a dohányzás sok C-vitamint von el a szervezetből. A csipkebogyó nyugtatja az idegeket, általános erősítő hatása van, fokozza a szervezet védekezőképességét, ellenállását a fertőzésekkel, betegségekkel szemben.  Erősíti a csontok szilárdságát, segíti a csontképződést.

Megfázásos időszakban kedvelt gyógyhatású ital a csipkebogyó tea. Ezt úgy készítjük, hogy a csipkehúst egy éjszakára beáztatjuk, másnap reggel felmelegítjük, majd leszűrjük. Forrázni nem szabad, mert a C-vitamin hő hatására elbomlik. Fogyasszuk lassan, kortyolgatva! Csipkebogyóból limonádét, lekvárt és szörpöt is készíthetünk.
 

Bogyóját szeptemberben szedhetjük. A legjobb, ha a kocsányánál választjuk le a bokorról, félbe vágjuk, kiszedjük a magjait és a kissé szőrös belső részét. Felhasználásra a csipkebogyó húsa való.