A Phaseolus sine semine, közismert nevén mag nélküli kerti babhüvelyek, a közönséges bab (Phaseolus vulgaris) szárított, mag nélküli hüvelyei. Ezen hüvelyeket hagyományosan gyógynövényes orvoslásban használták, különösen Európában, vízhajtó tulajdonságaik miatt. Főként a vizelettermelés fokozására használják őket, segítve a húgyutak tisztulását, és enyhe húgyúti panaszok kezelésében támogató hatásúnak tartják őket.
A fehér babhéj terápiás alkalmazása a hagyományos orvoslásban való hosszú távú használatán alapul. Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) elismeri a használatát enyhe húgyúti problémák kezelésére, hangsúlyozva szerepét a húgyúti egészség elősegítésében.
A vízhajtó hatásukon túl ezek a mag nélküli hüvelyek a vércukorszint szabályozásában is hasznosak lehetnek. A hüvelyek inulint tartalmaznak, amely egy oldható rostféle, és segíthet a vércukorszint szabályozásában, így különösen előnyösek a cukorbetegek számára.
Az inulin mellett a fehér babhéj különféle másodlagos metabolitokat is tartalmaz, beleértve a fenolsavakat, flavonoidokat és tanninokat. Ezek az összetevők hozzájárulnak a hüvelyek antioxidáns tulajdonságaihoz, amelyek segíthetnek a szabad gyökök elleni küzdelemben és az általános egészség támogatásában.
A hüvelyeket leggyakrabban gyógynövényteaként fogyasztják. Az elkészítéshez 2,5 gramm aprított gyógynövényt forró vízben áztatnak, hogy teát készítsenek. Ezt az előkészítést általában napi egyszer veszik be.
Klinikai teszt megnézése (eredeti nyelven)