A medveszőlő egy nagyon népszerű gyógynövény, főleg ha a húgyutak kezeléséről van szó!
A Medveszőlő, orvosi népies neve:
Medvebogyó.
Hogyan gyűjtsük a Medveszőlő, orvosi gyógynövényt?
A növény levelét és leveles hajtását hasznosítják gyógyászati célokra, ezek egész évben szedhetők, mégis a legjobb késő nyáron gyűjteni. Hazánkban nem őshonos.
A Medveszőlő, orvosi hatóanyagai:
Fő hatóanyaga az arbutin és a metil-arbutin, de tartalmaz még cserzőanyagokat, flavonoidokat, iridoidokat is.
A medveszőlő élettani hatásai és orvosi felhasználása:
Kivonata, illetve a belőle előállított gyógykészítmények gyakran alkalmazott szerek a húgyutak enyhe baktériumos fertőzései ellen. Az antibakteriális hatás alapja a hidrokinon-tartalom, amely a testben először felszabadul az arbutinból, majd lúgos kémhatás mellett a vesében (megfelelő táplálkozás vagy kevés szódabikarbóna egyidejű adagolása révén) fejti ki hatását. Vizelethajtó sajátossága azonban a medveszőlőnek nincsen. Magas cserzőanyag-tartalma miatt a gyomor és bél nyálkahártyáját irritálhatja, hosszabb távú felhasználásnál hidrokinon-mérgezés is felléphet, ezért a drog tartósan csak orvosi felügyelet mellett alkalmazható. A homeopátiában hasonlóan a húgyutak bántalmainak kezelésére szolgál.
Tea: A medveszőlő teáját hideg vízzel kell elkészíteni, így mind a fertőtlenítő hatású anyagok, mind pedig a cserzőanyagok hatásai megmaradnak.
Az elkészítés módja: 1 teáskanálnyi levelet negyed liter hideg vízzel önts le, és 4-6 órán át áztasd, olykor megkeverve. Ezt követi a szűrés. A húgyúti fertőzések kezelésekor javallott fogyasztása. A kezelés alatt bő folyadékbevitel szükséges.
A medveszőlő enyhe vizelethajtó és jó fertőtlenítő szer. Hólyag és vesegyulladás esetén alkalmazzák. Ajánlott még epekőbántalmak esetén, valamint baktériumok okozta enyhe húgyúti fertőzés kezelésére a kiegészítő terápia részeként.
