Barion Pixel
Oldalunkon a jobb felhasználói élmény nyújtásához sütiket (cookie) használunk. Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. Adatkezelési tájékoztató
Hungarian
English
German

Gyógynövény határozó - Párlófű

HillVital

A párlófű vagy talán ismertebb nevén apróbojtorján gyógyhatásainak köszönhetően a népgyógyászatban is felhasznált gyógynövények egyike.

 

A Párlófű, közönséges népies neve:

Apróbojtorján, hattyúfű, körömfű, patikapárlófű, Szent Pál füve, koldustetű.

 

A Párlófű leírása:

Az agrimonia, vagy közismert nevén a párlófű egy évelő növény, amely a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik. Számos fajtája létezik, és a legtöbbjük megtalálható az északi féltekén, beleértve Európát, Ázsiát és Észak-Amerikát is. Ezek a növények általában mérsékelt éghajlaton nőnek, és gyakran előfordulnak erdőszéleken, réteken, és útszéleken.

 

Az agrimonia jellegzetes, hosszú szárakkal rendelkezik, amelyek általában magasra nőnek, és dús levelekkel borítottak. A levelek általában szórtan helyezkednek el a száron, és általában összetettek vagy tollasak. A virágok aprók és sárgák, gyakran csoportokban vagy fürtökben helyezkednek el a szár tetején. A virágzat jellemzően színes és látványos, ami miatt az agrimonia sok kertben dísznövényként is megtalálható.

 

Hogyan gyűjtsük a Párlófű, közönséges gyógynövényt?

Gyógyászati célokra a növény felső, virágos részét és alsó szártő-leveleit használják. Gyűjtési ideje június-augusztus hónapokra esik.
 

A Párlófű, közönséges hatóanyagai:

A növény katechin típusú cserzőanyagokat, flavonoidokat és kovasavat tartalmaz.
 

A parlófű gyógyhatásai


A Párlófű, közönséges felhasználása:

A drog cserzőanyag-tartalmánál fogva enyhe összehúzó tulajdonsággal rendelkezik. Ennélfogva hasmenéses megbetegedéseknél, valamint a száj- és a garatnyálkahártya gyulladásai esetén nyújt segítséget. Külsőleg alkalmazva a bőrfelület gyulladásainak kezelésében is hatásos. A népi gyógyászatban főként toroköblítő szerként ismert. Felhasználása epehólyag bántalmak esetén egy mindeddig még ismeretlen beltartalmi anyagon alapszik, a hatásmechanizmus még nem tisztázott. Homeopátiás készítményeit bronchitis ellen alkalmazzák.
 

Tea: 3 dl forrásban lévő vízzel forrázzunk le 1 teáskanálnyi szárított párlófüvet, majd 8-10 perc elteltével szűrjük le. Kihűlve gargarizálhatunk is vele. Kellemes íze miatt üdítő.

 

Lábfürdő: A párlófüvet orvosi zsályával és körömvirággal szokták keverni lábfürdő elkészítésénél.

 

Tinktúra: 100 ml 38 %-os pálinkát öntsünk 4 evőkanál párlófűre, és hagyjuk állni két hétig, majd szűrjük le. Sötét üvegbe töltve, légmentesen lezárva tároljuk.
 

Összehúzó szer, a száj- és toroknyálkahártya gyulladásainak valamint enyhe lefolyású gyomor-bélhurut kezelésére használják. Emésztőszervi problémákra is alkalmazzák, fokozza az epe működését, és a máj méregtelenítő tevékenységét. Külsőleg toroköblítőnek ajánlják. Alkalmazzák a bőr enyhe felületi gyulladásaira, kelésekre.

 

< Vissza a gyógynövény határozóhoz