Az első karácsonyfáról a XV. sz. végén Sebastian Brant német író emlékezik meg Strasbourgban. Szerinte a Habsburg uralkodók Bécsben 1824 táján fenyőfa alatt ünnepelték a szentestét, egymásnak ajándékot adva.

Hazánkban Bécsből a magyar arisztokrácia példája nyomán terjedt el. Magyarországon Brunszvik Teréz állított először karácsonyfát ugyancsak 1824-ben. Nálunk igazából csupán a XIX. század második felétől lett népszerű. Eleinte csak a jómódú nemesi családoknál, majd a szegényebb házaknál is. 

A karácsonyfa díszítése is sok változáson ment keresztül.

Régebben fa és textil díszeket aggattak a fára, amelyeket saját kezűleg készítették, sőt még a szaloncukrokat is. Még ma is szimbolikus értelme van azoknak a díszeknek, amiket fenyőfánk ágaira aggatunk. Az angyalhaj, a fémgyöngy- és a papírlánc a bibliai kígyót idézi a bűnbeesés idejéből. A narancs és az alma a tudás fájának gyümölcsét jelenti.
 

A fa csúcsára angyalkát vagy csillagot tettek, és aranyra festett diókat akasztottak az ágakra. A karácsonyfára aggatott gyümölcs a következő év gazdag termését jelképezte.
 

Napjainkban a karácsonyfa ágaira gyertya helyett izzósort teszünk, de a gömbök színes, bőséges választékából az kerül fel, amilyet szeretnénk. Újabban szokás az egy- vagy kétszínű karácsonyfa is. Például egyik évben piros aranyszínű díszítéssel, a másik évben kék ezüstszínű díszítéssel.
 

Vannak, akiknek a szalmával, mézeskalács figurákkal díszített fa tetszik. A szalmadíszek újabban igen kedvelt díszítőelemek. Lehet csillag, harang, szív, toboz, angyalka formájú. A legtöbb családban szentestén, amikor a karácsonyfát körülállják, minden lámpát eloltanak, csak a karácsonyfa fényei világítanak.