A szóját néhány évvel ezelőtt csodaszerként emlegették, manapság pedig egyre többet hallunk ennek ellenkezőjéről. Mi is az igazság?
 

A szójabab egy Kelet-Ázsiában honos hüvelyes zöldségnövény. Kezdetben talajjavítóként használták, később rájöttek, hogy fermentálással ehetővé lehet tenni.
 

Ma már finomítva, tofu formájában, illetve szójatészta, -szósz, –tej, -csíra és -joghurt formájában fogyasztjuk.
 

Előnyei: A szójaolaj igen gazdag telítetlen zsírsavakban, ami egészségünk megőrzése szempontjából rendkívül fontos. Nagy mennyiségű létfontosságú aminosavat tartalmazó fehérje mellett fitoösztrogének is találhatók benne.  A fitoösztrogének nagyban segítik a szervezet védekezőképességét a daganatok ellen. Hormonális hatása miatt hasznos szerepet játszik a csontritkulás megelőzésében is. Ez a nőknél főként a klimax idején szokott fellépni, amikor csökken az ösztrogéntermelés. Emellett a menopauza egyéb tünetei ellen is hatékony, pl. gyakori hőhullámok, vérnyomás-ingadozás, hangulatváltozások. A szója jelentős mennyiségben tartalmaz kalciumot, cinket és B-vitaminokat, elsősorban B12-vitamint. Jó hatással van az agy és a máj működésére is, mivel sok lecitin is található benne.
 

Hátrányai: Pontosan az előnyéből fakad. Ha a szükségesnél nagyobb mennyiségben visszük be a szervezetbe, a benne található fitoösztrogének hatással lehetnek a természetes hormonjainkra. Különösen csecsemők és kisgyermekek esetében, akiknek a hormonháztartása még nem alakult ki teljesen.
 

Tehát csak mértékletesen kell fogyasztani ahhoz, hogy az egészségünkre pozitív hatással legyen.
 

A probléma ott kezdődik, – ahogy sok más növény is – a szója is a finomítás, génmódosítás áldozata lett, éppen ezért előszeretettel használják az élelmiszeriparban „pótlóanyagként”, így könnyen lehet, szóját fogyasztunk akkor is, amikor nem tudunk róla. Így meglehetősen nehéz meghatározni azt a bizonyos mértéket. Egy a lényeg: tudjuk, hogy mikor eszünk szóját, és kerüljük a „műszóját” tartalmazó kész élelmiszereket.