A dió különböző részeit már elődeink is előszeretettel gyűjtötték és alkalmazták gyógyhatásainak köszönhetően.
A Dió népies neve:
Kulcsos dió.
A Dió leírása:
A dió a diófa (Juglans regia) termése, amely a hagyományos diófa vagy közönséges diófa nevű lombhullató fáról származik. A diófát eredetileg Közép- és Kelet-Európában, valamint Ázsiában honosították, de mára szerte a világon elterjedt, mivel kedvelik a termést és a fát is dísznövényként ültetik. A dió termése egy kemény héjú, belül ehető magot rejt. A dió nagyon tápláló és egészséges élelmiszer, gazdag forrása az omega-3 zsírsavaknak, fehérjének, rostoknak, vitaminoknak (különösen a B-vitaminoknak és az E-vitaminnak), ásványi anyagoknak és antioxidánsoknak. Jelentős mennyiségben tartalmazza az omega-3 zsírsavakhoz tartozó alfa-linolénsavat is, amely fontos az agy és az idegrendszer megfelelő működéséhez.
A dió számos módon fogyasztható, lehet nyersen enni, de gyakran felhasználják süteményekben, péksüteményekben, salátákban vagy magas zsírtartalmának köszönhetően diókrémben is. Emellett a dióolajat is kinyerik a dióbélből, amelyet különböző kozmetikai és egészségügyi termékekben használnak.
A Dió felhasználása:
A legjelentősebb a nagyon alacsony juglon-tartalmú levéldrog csersav hatása. Elsősorban külsőleg alkalmazzák lemosásra, borogatásra, felületes gyulladásoknál, a kézen vagy a lábon pedig fokozott izzadás esetén. Belsőleg csak a népi gyógyászat használja elvétve gyomor- és bélhurut kezelésére, valamint vértisztítóként. A szárított héjat gyakran használják haj- vagy bőrfestésre. A homeopátiában elsősorban gennyes bőrkiütések és nyirokcsomó gyulladás esetében alkalmazzák.
Tea: 2 teáskanálnyi levelet 100 ml vízzel leöntünk, amit felfőzünk, és negyed óra állást követően leszűrjük. Használata gyomor- és bélhurut ellen javallott.
Borogatás: A borogatást leginkább a bőr enyhe gyulladásai esetén javasolják. Fürdő: Bőrkiütések, bőrbetegségek esetén ajánlott. Dióolaj: Jellegzetes aromája van, mely kiválóan alkalmas saláták vagy más ételek ízesítésére. Tárolása fénytől védve, hűvös helyen, légmentesen záródó üvegben történjen.
A Dió hatóanyagai:
A levéldrog naftokinon származékokat (juglont), cserzőanyagokat (ellágsav-származékokat), flavonoidokat, illóolajat tartalmaz. A diókopács juglont és hidrojuglon glikozidokat tartalmaz.
Hogyan gyűjtsük a Dió gyógynövényt?
Gyógyászati célra a növény levelét, termésének külső húsos burkát (diókopács), és a népi gyógyászatban a csonthéjon belül a terméseket elválasztó, éretlenül nagyon keserű hártyát hasznosítják. A levelet csak a fáról szedjük, és a szép egészséges levelet kell gyűjteni a száráról lefosztva. Gyűjtési ideje: június-augusztus. A diókopácsot diószüretkor, szeptember táján kell gyűjteni. Ehhez érdemes kesztyűt húzni, mert lemoshatatlanul sötétbarnára színezi a kéz bőrét. A gyűjtött kopácsot jól szellőző helyen szétterítve alaposan meg kell szárítani, de a már megromlott, penészes részeket előtte és közben el kell távolítani.
Klinikai teszt megnézése (eredeti nyelven)
