A cickafark története egészen az ókorig nyúlik vissza.
 

Jótékony hatásait már ekkor felfedezték és különböző problémák kezelésére használták fel.
 

A cickafarkfüvet a kínai orvosok vérzések, gyulladások, erős menstruációs folyások, valamint kutya-, és kígyómarás kezelésére alkalmazták. Az indiai ayurvédában még lázcsillapításra is felhasználták. A középkori gyógyítók a nemi szerveken lévő kelések kezelésére használták fel, ám mások a leveléből kenőcsöt készítettek, melyet aztán sebek gyógyítására, erős vérzések csökkentésére, valamint gyulladásokra, fekélyekre és aranyérre egyaránt felhasználtak.

A mai orvoslás szerint jótékony hatásait a benne lévő hatóanyagainak, köztük a tanninnak, a flavonoidoknak, alkaloidoknak, a kumarinnak és illatanyagának, valamint az azulénnak köszönheti.
 

Mire jó?
 

A cickafark egy kiváló gyulladáscsökkentő, amelynek köszönhetően felhasználható méh-, és hüvelygyulladásra, valamint nyálkahártya és fogínygyulladásra is. Csökkenti a menstruációs vérzést és a vele együtt járó görcsöket. Seb összehúzó és sebgyógyító hatással is rendelkezik. Hasi fájdalmak, puffadás, valamint az emésztés javítása esetén is használható.
 

Gyomorgörcsök esetén javasolt a szokásosnál enyhébb teát készíteni belőle. Ebből igyunk egy-egy csészével egy héten kétszer, étkezés előtt reggel és este. Ezt követően hetente egy csészével egy hónapon keresztül.
 

Méhnyak-, petefészek-, valamint hüvelygyulladás esetén naponta 3 csészével javasolt fogyasztani belőle étkezés előtt. Nem gombás eredetű fertőzéseknél irrigálni is lehet vele. Naponta kétfelé osztva, reggel és este. Ilyenkor addig kell a teát a hüvelyben tartani, ameddig csak lehetséges. Gombás eredetű fertőzések esetén ezt ne alkalmazzuk, ugyanis az irrigátort nem lehet megfelelően fertőtleníteni.
 

Húgyúti fertőzések esetén heti 1 csésze teát javasolt elfogyasztani étkezés előtt 4 héten keresztül. Ilyenkor fokozottan kell figyelni a megfelelő folyadékbevitelre.